Tippek, ötletek, tudnivalók
A konyha csempe kell, hogy illeszkedjen színben és stílusban a konyha bútorzatához, valamint a padlólaphoz, és nem árt, ha nem mutat túl nagy eltérést a lakás többi helyiségéhez képest.
Ezeket érdemes egyszerre megtervezni, így kaphatunk egy egységet, ami a harmónia érzését nyújtja majd a kész lakás láttán.
Amerikai konyha esetén, illetve nagyméretű ebédlővel egybe épített konyha esetén egész más a helyzet, sokkal több tényezővel állunk szemben csempe kiválasztás tekintetében.
Ilyen konyha esetében számolni kell az elválasztó pulttal, mely igen gyakran kap hidegburkolatot. A pultot borító csempe ellenálló kell, hogy legyen a hőhatásokra, kopásállónak kell lennie, valamint nem árt, ha a teherbírása is nagyobb egy gyenge fali csempe terhelhetőségénél.
Gyakori kívánság, hogy a pultot borító csempe és a fal burkolata ne csak hasonló, hanem megegyező legyen. Ebben az esetben a falra is olyan teherbírású csempe kerül. Ebből a nézőpontból megvizsgálva nagyon jól látszik, hogy miért van szükség előzetes tervezésre.
Színek és minta esetében érdemes olyat választani, amin kevésbé látszik meg egy-egy vízcsepp vagy porszem, tehát érdemes elkerülni a hófehér vagy a matt fekete burkolatot.
A csempe mérete és az azzal kapcsolatos szabályok a konyhában ugyanúgy érvényesek, mint a fürdőszobában. Aprócska konyha esetén nem előnyös nagyméretű csempe választása, hiszen összenyomná a teret, valamint a mély és sötét színekkel ugyanez a helyzet.
A különböző egyedi díszcsempék alkalmazása újra divatba jött az elmúlt években. Díszcsempét csak akkor alkalmazzunk, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy az öt év múlva is jól fog illeszkedni a lakás stílusához. Egy-egy díszcsempe miatt igencsak kár lenne a burkolatot megbontani, így inkább hanyagoljuk, és bordűrrel, vagy színes fúgával dobjuk fel a burkolatot.
Az utóbbi években a csempével burkolt előkészítő pult nagy reneszánszát éli, mely valóban nagyon praktikus, továbbá roppant esztétikus. Ezzel azonban erősen vigyázni kell, hiszen a konyhában az előkészítő pult nagy terhelésnek van kitéve. Ebből adódóan a csempe nagyon ellenálló kell legyen, valamint osztályon felüli segédanyagokkal szabad csak a felületre helyezni.
Ebben az esetben ne engedjünk meg magunknak semmilyen kompromisszumot, hiszen az azt vonná maga után, hogy a burkolatot két-három év múlva cserélni kell, valamint jó eséllyel magát a pultot is. Kizárólag speciális műgyanta készítménnyel készüljön az ilyen típusú csempe burkolat.
Mivel az előkészítő pult akármilyen tágas, akkor sem egy túl nagy felület, itt is érvényes a csempe méreteinek optikai hatása, így sokkal esztétikusabb kisméretű lapokat választani.
Nagyon sok nézőpontot kell figyelembe venni, amikor fürdőszobáról van szó. Többek között azt, hogy a legtöbb esetben ez egy igen aprócska helyiség, ebből adódóan egyáltalán nem mindegy, hogy milyen színű, formájú és méretű a felhasznált csempe.
Apró méretű fürdőszoba esetén nem érdemes nagy méretű csempét használni, hiszen ez még inkább összenyomja a teret, végül a használat során szinte klausztrofóbiás érzés keríti hatalmába azt, aki a kádban inkább ellazulásra vágyna.
Ugyanez érvényes a csempe színeire. Bizonyos színek tágítják, más színek szűkítik a teret. Pici fürdőszoba esetén nem érdemes mély és sötét színű csempét választani, mivel az növeli a bezártság érzését egy kis helyiségben.
Fizikai tulajdonságát tekintve is jól meg kell választani a csempe típust, nem árt, ha kopásálló, hiszen a fürdőszoba csempe takarítása a későbbiekben erős vegyszereket igényel, melyeket alkalmazva jó, ha a csempe ugyanolyan esztétikus marad, mint a burkolás utáni hetekben.
Az utóbbi években erősen elterjedt hazánkban a kád elfalazása, melyet szintén ugyanaz a csempe borít, mint a falat. Ugyanide tartozik az épített mosdó láb, mely többféleképpen kivitelezhető, ám végül arra is hidegburkolat kerül, tehát olyan csempe választása lesz az ideális, mely végül ezeken a felületeken is jól mutat.
A csempe kiválasztása során azt is érdemes figyelembe venni, hogy a panellakások esetében a panelmozgásnak köszönhetően nem fog párhuzamot, illetve derékszöget találni a hidegburkoló. Például mozaik vagy álmozaik esetén nem fog szépen mutatni a plafon és a fal közötti eltérés, ezért az vagy kiegyenlítésre szorul a burkolás előtt, vagy nem szabad plafonig burkolni a falat.
A fugával kapcsolatban is megvannak azok az optikai hatások, mint a csempe színeivel és méretével, ezért ezzel is vigyázni kell kissé, valamint a felhasználási felület is erősen befolyásolja, hogy milyen színű fugát érdemes választani. Első körben érdemes azt megvizsgálni, hogy hova kerül a fuga. Amikor azt padlólaphoz választjuk, akkor meg kell nézni, hogy mekkora lesz annak a felületnek a felhasználási gyakorisága. Például egy előszobai, vagy egy ebédlő aljzatára nem érdemes világos fugát tenni, hiszen az igen hamar el fog színeződni, besötétedik. Ezért ezekre a helyekre inkább sötétebb vagy szürke fugát érdemes tenni, de semmi esetre se világosat, fehéret meg végképp ne. Amennyiben kevésbé gyakran járt felületről van szó, továbbá a falon lévő csempe közé szeretnénk fugát választani, akkor ez a korlát nem létezik, és bármilyen színt választhatunk. Ennek ellenére vigyázzunk, mert nagy hatással lehet a fuga színe az esztétikára, valamint arra, hogy hogyan érezzük magunkat abban a helyiségben.
Az is divatba jött az elmúlt években, hogy egy felületen belül különböző színű fugákat használnak. Például két különböző színű csempe van a falon, és a fuga színe is váltakozik. Ez nagyon ötletes megoldás, ám a különböző színek által, különböző méretek láthatók, tehát egy-egy szín optikai csalódást okoz.
Ez mindösszesen annyit jelent, hogy bizonyos színpárosítások esetén úgy tűnhet, hogy mérethibásan van feltéve a csempe a falra, és rendezetlenség, összevisszaság érzetét kelti. Ezzel azonnal képesek vagyunk kilőni a harmóniát, mert inkább idegesítő érzést kelt, mint megnyugatót.
Ezen hibákat ne akkor érzékeljük, amikor már fent van a csempe a falon és kész a burkolat, sokkal eredményesebb, ha előtte végzünk egy kis kutatást a színekkel kapcsolatban, vagy lakberendező segítségét vesszük igénybe. Persze, csak akkor, ha kitartunk azon elképzelésünk mellett, hogy extrém színösszeállítást használjunk akár csempe, akár fuga tekintetében.
Még egy fontos információ a színes fugák témájában. Minden helyiségben vannak olyan felületek, általában a negatív sarkok, ahol rugalmas fugát, szilikonos tömítőanyagot kell használni. Ezek is kaphatók színes kivitelben, csak nem olyan óriási választékban, mint a fugák. Mielőtt kiválasztanánk a legextrémebb színeket, érdemes utánanézni, hogy van-e hozzá illeszkedő rugalmas fuga anyag, hiszen annál csúnyább nincs, mint amikor egy-két árnyalattal eltérnek egymástól a fuga színei.
A kőagyag (gres) burkolólapok mindegyike kimagasló tulajdonságokkal rendelkezik. Általában magas felületi keménységűek (MOHS 6-7), mázatlan kivitelben a lap teljes rétege azonos színű, így kisebb sérülés sem látszik meg rajta, mivel nincs máz ami lekophatna, így intenzív forgalmú helyiségek padlózataként is kiválóan alkalmazható, sőt akár ipari felhasználásra is alkalmas. Ezeket a burkolólapokat óvni kell a foltosodást okozó vegyi és egyéb szennyeződésektől (olaj, zsír, festék, stb.). A rákerült ilyen szennyeződést azonnal el kell távolítani. Célszerű a burkolatot valamilyen lakkbenzinnel, terpentinnel higítható, színtelen padló vagy egyéb műviasz oldattal bedörzsölni, hogy az a felületi rétegbe teljes egészében beszívódjon.
A lapokat és a lapok dobozán lévő, a minőségi osztályra, méretre és színárnyalatra vonatkozó adatokat a burkolási munka megkezdése előtt ellenőrizni kell. Az esetleges reklamáció jogosságának eldöntéséhez a számla és a dobozokon lévő minőségtanúsító feliratok bemutatása szükséges. (Az olasz burkolólapoknál articolo=áru kódja, vagy neve, scelta=minőségi osztály, tono=színárnyalat, calibro=kaliber).
Pár szó a kerámia burkolólapok osztályozásáról és a szabványokról. Hazánk az EU csatlakozás során csatlakozott az ISO (Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) és a CEN (Szabvány Harmonizációs Bizottság) munkájához bevezetve a Nyugat-Európában már több éve érvényben lévő EN ISO szabványrendszert. A nevezett új szabvány szerinti osztályozás alapja ugyanúgy a vízfelvétel (E = vízfelvétel tömegszázalékban kifejezve), mint korábban az EN szabványnál, bár a csoportba sorolások kismértékben változtak.
Az általunk egyszerűen csempének, padlólapnak titulált lapok a gyártási technológia alapján a B csoportba, azaz a szárazon sajtolt - más néven préselt kerámiák közé tartoznak. Ezeket a burkolatokat a vízfelvétel alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:
• BIII E>10% - falicsempék, 10% feletti vízfelvétellel
• BIIb - 6%<E<=10%, beltéri, általában vörös masszából készült padlóburkolólapok
• BIIa 3%<E<=6% - az ebbe a kategóriába tartozó padlóburkolókat a szabvány fagyállónak minősíti - azzal a kitétellel, ha azt a gyártó tanúsítja
• BIb 0,5%<E<=3% - fagyálló, általában fehér alaptestű padlóburkolók
• B1a E<=0,5% - kőporcelán, kőagyag, vagy ismertebb nevükön gres lapok
A vízfelvétel alapvetően az alapanyag minőségétől, a préselés során alkalmazott nyomástól és az égetés jellemzőitől függ. Nagyvonalakban elmondható, hogy az adott burkolólapot a sajtolás után minél jobban (minél hosszabb ideig és minél magasabb hőfokon) égetik ki, annál tömörebb, homogénebb lesz, úgymond atomizálódik, ezáltal a vízfelvétele is kisebb lesz. A porózusabb magasabb vízfelvételű lapokat falburkolásra használják, vagy alacsonyabb minőségű padlóburkolatokat készítenek belőle.
A magyar viszonyok között - ahol a nagy hőingadozások miatt a burkolatok még a skandináv viszonyoknál is nagyobb igénybevételnek vannak kitéve -, kizárólag a gres lapok (akár mázas, akár mázatlan kivitelben) alkalmasak tökéletesen kültéri burkolásra, hiszen a lap fagyállósága nem garantálja a burkolat fagyállóságát. A 3 és 6% közötti, a szabvány alapján fagyállónak minősített burkolólapok kültérre burkolva rendre felfagynak, mivel a kültéri burkolatok készítésére vonatkozó előírásokat nagyon kevesen tartják be maradéktalanul. Az ilyen esetek legnagyobb százalékában a burkolási hiba áll a felfagyás hátterében, nem a padlólap minőségi hibája.
